Batthyány Lajos nádor (1696-1765)

Batthyány Lajos nádor

Batthyány Lajos Ernő Batthyány II. Ádám és Strattmann Eleonóra fia, testvére a hadvezér Károly (1697-1772). A cseh arisztokrata családból származó Kinsky Teréziával (1700-1775) 1717-ben kötött házasságot, akitől négy fia is születik. Viszonylag korán elhunyt, a török elleni visszafoglaló háborúban aktív szerepet játszó, a családi tulajdont hódoltsági szerzeményekkel gyarapító apja, valamint további birtokokat szerző anyja révén hatalmas gazdagság örököse. Batthyány Lajost családja tekintélye, önnön tehetsége mellett anyja, Strattmann Eleonóra különleges befolyása is az országos vezető pozíciókra predestinálhatta. Kiemelkedő politikai pályafutása során volt kamarás, belső titkos tanácsos, főpohárnokmester, Vas vármegye főispánja, Zala vármegye adminisztrátora, vitéze lett az Aranygyapjas-Rendnek és megszerezte a Szent István rendet is. Karrierje csúcsát az 1751-től haláláig viselt nádori cím jelenti. Batthyány Lajos pályafutása szinte egészében mindvégig kiállt a Habsburgok monarchiája és legfőképpen Mária Terézia mellett, ahogy a Hétszemélyes Tábla rendkívüli vizsgálója kancellárjaként (1732-1746) kulcszerepe volt az 1741-es pozsonyi országgyűlés nevezetes „vitam et sanguinem” felajánlásba és a hétéves háború (1756-1763) idején is.

Batthyány Lajos az örökséget a koronától való vásárlással, családon belüli csereszerződéssel további, elsősorban dunántúli vásárlásokkal gyarapítja, 1746-ban pedig családi birtokainak jelentős részéből hoz létre hitbizományt, ennek a Strattmann-féle hitbizománnyal való kiegészülésével beszélhetünk a Batthyány-Strattmann hitbizományról. Nagy építtető (elsősorban Körmenden), mecénás (számos könyv megjelenését támogatta). Hatalmas dunántúli birtokain a termelést érthető okból kívánta racionalizálni, a jövedelmezőséget egységes igazgatással növelni, ez azonban több helyen, a fő birtokának tekintett Körmenden is, de különösen Kanizsán és a vas vármegyei birtokokon óriási ellenállásba ütközött, amely 1765-66-ra parasztlázongásba csapott át. A nádornak a jobbágyi terhek kérdésében a királynővel is nézeteltérése támadt. A Batthyány birtokok parasztmozgalmai közvetlen előzményét képezték az ügy országos rendezését szándékozó úrbéri pátens 1767-es kiadásának. A Pallas Lexikon szűkszavú szócikkében így számol be Batthyány Lajos haláláról: „Mint hű s hazája érdekeit mindenben előmozdítani törekvő férfiu az egész országban köztisztelet és szeretet tárgya volt, s hogy mily szilárdon gyökerezett szivében a trón iránti törhetetlen érzület, igazolja azon esemény, hogy midőn dinasztikus hűsége kétségbe vonatott s a királynő előtti kegyvesztése tudomására jutott, e feletti bánatában elhalt.” Batthyány Lajos a magyar történelem utolsó olyan nádora, aki nem az uralkodóházból került ki, közkeletű elnevezés szerint az utolsó "nemzeti nádor”.

Felhasznált irodalom: 

• GERT Polster: Die ältere Linie der Familiengeschichte im 18. Jahrhundert. Teil 2: Die Generation am Zenit des Hauses als Grundlage für die folgende Generationen. Der Palatin Ludwig Ernst Graf Batthyány, Burgenlaendische-Heimatblaetter62, (2000), Heft 1, 35-38.

• KAPOSI Zoltán: A herceg Batthyány-Strattmann hitbizományi uradalmak területi és gazdasági változásai (1746-1945), Uradalmak térben és időben ? Baranyai történelmi közlemények 5. 2013. 109-146.

• MÓRICZ Péter (szerk.): Batthyány Lajos nádor, Körmend, 2017.

• MÓRICZ Péter: Batthyány Lajos nádor halotti beszédeinek Vas megyei vonatkozásai, In: Savaria, A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 34/1, Szombathely, 2011, 321-334.

• A Pallas Nagy Lexikona, II., Arafele-Békalen, Batthyány Lajos, Budapest, 739.

Szöveg: Dr. Hursán Szabolcs