Batthyány Kázmér (1807-1854)
- 1 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Batthyány Antal József (1762-1828) és Roggendorf Cecília gyermeke, Batthyány Tódor unokája, fivére Batthyány Gusztáv (1803-1883). A család másik ágáról származó és meglehetősen távoli rokon Batthyány Lajossal együtt az 1848-49-es szabadságharc jelentős szereplője. Az anya gyermekeik fiatal éveiben hunyt el. Megfordul a hazai birtokokon is, de fiatal korában a legtöbb időt külföldön Bécsben és Milánóban tölti. A nagykorúságot elérő Kázmér fő tartózkodási helye a 30-as évektől, birtokainak 1837-es testvérével való megosztásától kerül Magyarországra. A kevésbé tapasztalt, maga később önvallomása szerint is inkább műkedvelői végzettséggel bíró Kázmér itthoni tájékozódásában a természettudós, értelmiségi, birtokügyekben is jártas Nagy Károly (1797-1868) fog kiemelt szerepet játszani. A csillagász, matematikus, a Magyar Tudós Társaság (az MTA korabeli neve) tagja az ifjú gróf eszmei, politikai nézeteinek alakulásáért is elsősorban felelős. Batthyány Kázmér első közéletinek tekinthető, mecénási megnyilvánulása is Nagy Károly magyar nyelvű, elemi fokú ismeretterjesztő könyveinek kiadásának finanszírozása volt. Testvére, Gusztáv felajánlása utána Nagy Károly szorgalmazására ajánlja fel a Tudós Társaságnak kisbéri könyvtárát. Tőle tanul meg Batthyány Kázmér magyarul is, bár amikor az 1839-40-es országgyűlésen feltűnik a magyarországi politika színpadán, a titkosrendőrségi jelentés szerint még alig érthetően beszél magyarul. Batthyány Kázmér politikai pályafutása tekintetében sem alaptalan a Nagy Károly temetése alkalmával tartott emlékbeszéd beállítása, miszerint a republikánus; szélsőséges demokrata, kommunisztikus jellegű tanokat is magáévá tevő tudós a grófnak szinte alteregójavolt.
Batthyány Kázmér bár gazdagabb volt és a család tekintélyesebb ágából származott, 40-es évekbeli politizálása során nem tett szert olyan befolyásra, mint rokona Batthyány Lajos. Mind egyházpolitikai, mind alkotmányos, mind gazdasági kérdésekben a harcias ellenzékiség képviselője. 1844-től a Védegylet elnöke, mely 1846-ban az egyesületi kitűzők Bécsben történő gyártása nyomán kitörő botrány miatt fejezi be működését. 1847-ben, miután katolikus hitét elhagyta, házasságot köt a már férjezett, de külföldön elváló Szapáry Antalné Keglevich Augusztával (1808-1879). Az esemény nyomán kitörő társasági botrány, személyes jellegével a politikai élet két fő, egyre jobban szembenálló konzervatív és liberális tábora közti ellentétet is kiélezte. A forradalom és szabadságharc idején baranyai főispán lesz, 1848 szeptemberétől kormánybiztosként vezet hadjáratot a szerb fronton. A trónfosztás után, a Szemere-kormányban külügyminiszter. A háború végeztével el tudja hagyni az országot. A vele tartó Szemere Bertalan visszaemlékezése szerint, amikor az országhatárhoz már közel hajózva megkérdezte Batthyány Kázmértól, hogy mi legyen a nála levő Szent Koronával, ő azt felelte: törje össze vagy dobja a Dunába. Az emigrációt nehezen viselte, hamar összekülönbözött az emigráció más tagjaival, ismeretes, hogy tapogatózott az amnesztia irányában. 1854-ben, szinte visszhang nélkül hunyt el Párizsban.
Felhasznált irodalom:
BAKOS József: Nagy Károly 1797-1868 reformkori természettudós élete és munkássága, Budapest, 1994.
FÜZES Miklós: Batthyány Kázmér, Magyar história (27), Budapest, 1990. 214.
VELIKY János: Batthyány Kázmér a Védegylet élén, in:Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete, Baranyai történelmi közlemények 1., A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, Szerk. ÓdorImre? RozsAndrás, Pécs, 2006. 29-38.
VÖLGYESI Orsolya:Batthyány Kázmér az 1839/40-es és az 1843/44-es országgyűlésen, in:Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete, Baranyai történelmi közlemények 1., A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, Szerk. ÓdorImre? RozsAndrás, Pécs, 2006. 9-29.
Szöveg: Dr. Hursán Szabolcs