Batthyány Károly József herceg (1697-1772)
- 1 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás
Batthyány Károly Hunyadi Jánoshoz, Hadik Andráshoz, Görgey Artúrhoz fogható formátumú, példátlan módon figyelmen kívül hagyott szereplője korábbi hadtörténelmünknek. Batthyány Lajos nádor öccse, Batthyány II. Ádám és Strattmann Eleonóra fia,a családi hagyományoknak megfelelő katonai pályát futott be. Míg testvére a hátországban volt a monarchia támasza, Károly a harctéren. Batthyány Károly több háborújában harcolt, de legnagyobb szerephez éppen a dinasztia szempontjából legfontosabb, osztrák örökösödési háborúban (1741-1748) jutott. 1743-tól főparancsnokként játszott főszerepet a kulcsfontosságú bajor hadszíntéren, ahol nehéz stratégiai helyzetben is eredményes hadműveleteket vezetett. 1745-ös pfaffenhoffeni diadala a háború egyik sorsdöntő ütközete volt. Tettei nem álltak ellentétben az egyébként valószínűtlennek minősíthető szóbeszéddel, miszerint a Batthyány fiuk, Károly és Lajos a legendás hadvezér, Strattmann Eleonórával egyébként legendás barátságban levő Savoyai Eugén gyermekei voltak. Karrierjének különleges epizódja az 1749 és 1763 között a későbbi II. József főudvarmestereként betöltött tisztség, mely feladatkör legfontosabb részét az ifjú, a kinevezéskor 8 éves főherceg és egy időben két testvérének (köztük a későbbi II. Lipót királynak) nevelése képezte. Batthyány Károly tényleges szerepe a korábbi történeti irodalomban még kérdéses volt, az újabb kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy állása rendkívül megbecsült és fontos volt, magyar ember ilyen magas szintű tisztséget a bécsi udvarban sem előtte, sem utána nem töltött be. Abban, hogy ő lehetett a trónörökös ayo-ja(nevelésének irányítója, spanyol eredetű kifejezéssel), kiemelkedő katonai tapasztalata volt a döntő tényező.
Hogy miképpen emlékezett vissza József császár egykori nevelőjére, arra érdemes idézni Pezenhoffer Antal művéből a kapcsolat sajátos adalékokkal szolgáló megfogalmazását: „Batthyány a kardot forgatta, nem pedig a könyveket, világos tehát, hogy ? nem lehetett tanítványára vallásilag mételyező hatással. Éppen ellenkezőleg, az volt a baj, hogy a trónörökös "felvilágosult" tanítóihoz képest túlságosan is műveletlen volt, s így az ellentét, melyet velük képezett, csak még jobban fokozta a tanítványban azt a tiszteletet, melyet a modernek tudománya és a haladás iránt érzett. A volt tanítvány később lekicsinylőleg azt mondta Batthyányról, hogy az egész, amit tőle tanult, egy káromkodásszerű durva szó volt.” Bár bécsi rezidenciáján, valamint trautmannsdorfi kastélyában összesen körülbelül több mint 3000 kötetre rúgó könyvtára volt, azért elmondható, hogy Batthyány Károly valóban elsősorban a harcmezőn, nem pedig tudós környezetben szocializálódott, és ennyiben akár lehetett is a Józsefre jellemző kritikának valóságalapja. El lehet mondani ugyanekkor, hogy a maga tehetségében nem ok nélkül, de talán túlságosan bízó Józseftől szinte soha nem lehetett pozitív megnyilvánulást hallani azokról, akik életében valamiképpen mégiscsak a tekintély pozíciójából szólhattak hozzá, adhatták át tapasztalataikat, és akiknek ezáltal valamiképpen lekötelezettje lett. Ezen a ponton érdemes ismét Pezenhoffer leírását követni: „De azért Batthyány is rajtahagyta bélyegét a későbbi császáron, mégpedig nem rossz irányban. Neki köszönhette, hogy katonás egyszerűségben és szigorban nevelkedett és erős, edzett, fáradalmakat és nélkülözéseket bíró, katonás, egyszerű ember maradt egész életében. Nem lekicsinylendő eredmény.” A hercegi címet 1764-ben is hivatalosan ezért, József trónörökös nevelésében betöltött munkálkodásáért kapja. A császári nevelő és ceremóniamester családi élete szemben kiemelkedő pályafutásával tragikus volt. Mindhárom felesége, sorrendben Waldstein Borbála, Strattmann Franciska (Strattmann Eleonóra unokahúga) és gróf Batthyány Antónia fiatalon hunyt el, több gyermeke közül (Franciskától 10-en is születtek) még a lányok sem élték meg az asszonyi kort.Franciska fiú utód nélküli halála folytán került a Strattmann örökség és hitbizomány bátyjához, a Batthyány-Strattmann nevet már 1755-től használó nádorhoz, a hercegi cím pedig Károly végrendelkezése folytán szállt a nádor utódaira.
Felhasznált irodalom:
KÉTHELYI Mátyás: Die militärischen Aktionen in Bayern von Karl Joseph Graf Batthyány während des österreichischen Erbfolgekrieges, In: Die Familie Batthyany: Ein österreichisch-ungarisches Magnatengeschlecht vom Ende des Mittelalters bis zur Gegenwart, Band 1., Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Band 139., Eisenstadt, 2014. 165-176.
PEZENHOFFER Antal: A magyar nemzet történelme, VIII. 2004. 307.
Szöveg: Dr. Hursán Szabolcs