Batthyány Lajos miniszterelnök (1807-1849)
- 1 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Batthyány Lajos gróf a legismertebb Batthyány. Sajátos, hogy ehhez képest nem a család legjelentősebb szereplőit felvonultató, előkelőbb hercegi ágról, hanem a Batthyány I. Ádám(1610-1659) második fiától, Páltól (1639-1674) eredő grófi (vagy ifjabbik) ágról származott, annak is zsigmondi al-ágáról. Szülei Batthyány József Sándor (1777–1812) és a Lomniciai Skerlecz család sarja, Skerlecz Borbála (1779-1834). Apja ötéves korában hunyt el, édesanyjával, a könnyelmű özveggyel való kapcsolatát konfliktusok jellemezték, Batthyány Lajos értelmes, ám dacos, nehezen kezelhető fiatalember volt. Miután a zágrábi jogi akadémián tanul és rövid katonai pályafutást tesz, az anyjával való pereskedést követően 24 évesen kezdi meg birtokai igazgatását. Zichy Antóniát (1816-1888) 1834-ben veszi feleségül. Zichy Antóniától, aki figyelemfelkeltő közszerepléseivel férje politikájának fontos támogatója volt, három gyermeke született. Az 1839-40-es országgyűléstől lép fel komolyabban a politika mezejére, története során aulikus, az uralkodóházhoz természetszerűleg lojális arisztokrata család sarjaként, markáns ellenzéki programot képviselve.
Míg Széchenyi erkölcsi tekintélye folytán, majd Kossuth szónoki képessége és publicisztikája révén lett a hazai politika kiemelkedő alakja, Batthyány Lajos elsősorban fellépésének imponáló fölénye, a megközelíthetetlenség személyét körülvevő különleges nimbusza miatt tehetett szert vezető szerepre ellenzéki körökben - természetesen sokat nyomott a latba, hogy arisztokrata volt, de például nem volt olyan gazdag, vagy előkelő származású, mint Batthyány Kázmér. Batthyány Lajos 1848. március 17-ével lett Magyarország első miniszterelnöke. Tisztségéről október 2-án mondott le, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a monarchián belül nyílt fegyveres konfliktus vette kezdetét a magyar kormánnyal. Bár 40-es évekbeli politizálása során mindvégig élesen szemben állt a kormányzati politikával, 1849 januári pesti elfogatása után, védekezésében mindvégig hangsúlyozta tetteinek törvényességét, az uralkodóházhoz való hűségét. A halálos ítéletet eredményező perdöntő vádpontok közül kiemelkedik nyugalmazott császári, királyi tisztként a nemzetőrséghez való csatlakozása; az Itáliában már hadiállapotba kerülő osztrák kormányzattal való megegyezés elmulasztása; a felségjogokba eső pénzkibocsátás; szentesítés nélküli újoncozás, az októberi bécsi forradalomban játszott állítólagos szerepének egyébként nem igazolt vádja – amely különösen súlyos vád volt ez Latour hadügyminiszter meglincselése kapcsán. Fontos megállapítani, hogy Batthyány Lajosnak nem állt szándékában elszakítani Magyarországot a Habsburg Monarchiától. 1849. október 6-án Pesten, az egykori Újépület udvarán érte a halálos ítélet, ahol ma örökmécses emlékezik meg róla.
Felhasznált irodalom:
Szöveg: Dr. Hursán Szabolcs