Batthyány József érsek (1727-1799)
- 1 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Batthyány Lajos és Kinsky Terézia (1700-1775) második fiúgyermeke, a nádor kedvenc fia. A humán és természettudományok egyaránt érdekelték, szónoki tehetsége már korán megmutatkozott. Az egyházi és világi jog tanulmányai végeztével határozta el, hogy a papi pályára lép. 1759-ben erdélyi püspök, 1760-ban kalocsai érsek lett, 1776-tól haláláig esztergomi érsek (a korabeli viszonyok szerint Pozsonyban székelő), ami azt jelenti, hogy a században egyedülálló módon a magyar közélet két legfontosabb pozícióját (nádor és esztergomi érsek) is Batthyány töltötte be. Hosszú érseksége idejére a Katolikus Egyháznak jelentős krízisekkel kellett szembenéznie mind külföldön, mind hazánkban (a francia forradalom, II. József egyházellenes reformjai, vagy a Martinovics-féle összeesküvés). József érsek egyházpolitikusként a jozefinista törekvésekkel szemben egyszerre képviselte az Egyház és a Magyar Királyság önállóságát, tevékenységében klerikalizmusa, Rómához való hűsége különleges összhangban állt magyar patriotizmusával. Elsők között propagálta tudatosan a magyar nyelvet, gyűjtötte a hazai illetőségű magyar irodalmat. VI. Piusz pápa 1782-es világtörténelmi jelentőségű bécsi látogatása idején ő volt a fő közvetítő pápa és császár között.
A Pallas Lexikonban Marcali Henrik a művészetkedvelő, kultúrapártoló érsek személyiségéről szólva ekképp idézi Albert herceg, királyi helytartó szemléletes jellemzését: „Különös hogy ne mondjam, komikus külseje alatt, helyesen működő ész, igaz és beható szellem rejlett, és mivel ezzel nála nagy természetes ékesszólás vala összekötve, szava igen nyomatékos volt, annál is inkább, mert az országot teljesen ismerte.” A nagy történész máshol is (Magyarország története II. József korában, 292.) frappáns bemutatást ad az angyalokról értekező egyházdoktor után magyar Dionüsziosz Areopagitánaknevezett férfiről: „Nagy származás, kiváló érdem és az a különös műveltség, mely mindig kitüntette a nyilvános ügyekbe is beavatott egyházi férfiakat, egyaránt emelték személyük tekintélyét. II. József trónra léptekor Batthyány József, Batthyány Lajos nádor fia volt az ország prímása, ugyanaz, ki mint kalocsai érsek, egész magánjövedelmét is egyházi célokra fordította. Egy oly író, aki az egész katolikus főpapság cronique scandaleuse-át írta meg, róla nem tud rosszabbat mondani, mint azt, hogy nagyon szerette a sakkjátékot.”
Felhasznált irodalom:
Szöveg: Dr. Hursán Szabolcs